A vöröslencse Ázsia hegyvidékeiről terjedt el. Jelenleg Európa déli, délkeleti részein, főleg a Földközi-tenger mentén fekvő országokban termesztik. Termesztése csak a mérsékelten meleg és nem szélsőségesen száraz éghajlatú vidékeken eredményes. A római korban már ismeretes volt, hogy a rendszeres lencsefogyasztás, az embert nyugodttá és türelmessé teszi.

– Fehérjetartalma a növényi eredetű alapanyagok között kiemelkedő, 25,5 g fehérje található 10 dkg vöröslencsében.
– Élelmirost-tartalma is magas, ami segíti bélrendszerünk működését, táplálja a beleinkben élő baktériumokat. 10 dkg vöröslencsével a napi élelmirost-ajánlás akár 25-30%-át biztosíthatjuk.
– A vöröslencsének kevesebb a zsírtartalma mint például a borsónak, viszont tartalmaz omega-3 és omega-6 zsírsavakat is.
– A vöröslencse különösen gazdag magnéziumban, vasban, viszont ennek jó felszívódásához feltétlenül C vitaminban gazdag friss zöldségekből készült salátákkal együtt tálaljuk.
– A szervezetünkre rendkívül kedvező hatású összetevői még a következők: kalcium, kálium, foszfor, vas, mangán, réz, bór, jód, kobalt, cink, króm, B2, pantoténsav, B6, folsav és biotin van benne.
– A lencse nagyszerű forrása a triptofán nevű aminosavnak, amely a szervezetben szerotoninná alakul.
– A vöröslencse javítja az anyagcserét, erősíti az immunrendszert.
– A lencsefélék közül a legkönnyebben tudjuk emészteni, és próbálkozhat vele az is, aki egyébként nem fogyaszt babféléket. Még kedvezőbb az emésztőrendszer számára, ha római köménnyel, fekete mustármaggal, korianderrel, kurkumával fűszerezzük.
– A vöröslencsét főzés előtt nem kell beáztatni, és sokkal gyorsabban megfő, mint más hüvelyesek.

Átlagos tápérték 100 g

• Energia: 342 kcal
• Zsír: 1,4 g
• Szénhidrát: 55 g
• – ebből cukor: 4,6 g
• Fehérje: 8,2 g
• Só: 0,03 g